Kedves Margó! A középiskolában most vagyok harmadikos. Az utóbbi időszakban komoly lelki problémákkal küszködöm. Nagyon rossz kedvem van, de nem egy adott dolog miatt, hanem sokminden miatt...többek közt benne van az is, hogy nem tudom magam elfogadni, nem vagyok jóban magammal, mindent elrontok és még sorolhatnám..Mostmár olyan szinten depressziós lettem, hogy alig beszélek másokkal és semmi nem érdekel..Nincs étvágyam, nem alszom jól és nem tudok rendesen nevetni, ha véletlenül sikerül is olyan erőltetettnek tűnik. Talán fel kéne keresnem egy pszichológust, de nem tudom, hogy ki tudnánk-e fizetni, és egyébként is van elég baja a családnak és nem akarok másokat az én "hülyeségemmel" terhelni..Fölöslegesnek érzem magam.. Nagyon lennt vagyok a gödör alján, és mindenki kérdezgeti mi bajom de nem tudom elmondani..Remélem ennek vége lesz, mert nem ismerek magamra. Már az is eszembe jutott, hogy meg kéne halnom, és olyan őrültségeket akarok csinálni ami testi fájdalmat okoz, hogy kiegyenlítse azt ami belül lezajlik..Még sikerül úgy ahogy megállítani magamat ebben, de nem tudom mikor jön el az a pont amikor már nem leszek tekintettel másokra (pl.családomra) és hülyeséget csinálok..Kérem segítsen! Várom válaszát! Köszönettel: egy szomorú lány.

Kedves Levélíró!

Mindenki életében előfordulhat olyan időszak, amikor elveszti a kontrollt a saját élete felett, és úgy érzi, csak sodródik. Első lépésként helyesen felismerted a depresszió tüneteit magadon, és azt is jól látod, hogy ezzel foglalkozni kell, hogy ne hatalmasodjon el még jobban rajtad. Az irány is jó, miszerint szükséges beavatnod a szüleidet, és a támogatásukat kérned, mert valóban érdemes pszichológus segítségét igénybe venned! Lehetséges, hogy néhány foglalkozás elég, hogy kizökkentsen a mostani állapotodból, és valószínűleg a szüleid sem tagadják meg Tőled ehhez az anyagi támogatást. A szüleid felelősséggel tartoznak irántad, amíg nem tudsz magadról minden szempontból gondoskodni.

Bátran állj a szüleid elé, és kérd a segítségüket és támogatásukat, hisz a testi-lelki egészségednél semmi sem lehet fontosabb! A pszichológiai foglalkozások főleg önmagad elfogadását célozzák, és az önbizalmadat erősítik.

Alternatív lehetőségként, 18 éves korodig ingyenes ellátásban részesülhetsz a kerületileg illetékes Nevelési Tanácsadóban.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Válaszolt az előző levelemre, de már mindenki az orrom alá dörgölte, h én milyen egy hülye voltam!!! Én tudom, hogy elszúrtam, megbántam!!!!! Azóta is gyötröm magam, minden percben, minden nap, nem tudok soha másra gondolni, csak arra, hogy mit tettem!!! Az a fiú azóta sem akar velem járni, itt nincs már remény, pedig érzem, hogy ő a szíve mélyén szeret, de nem bízik már bennem!!! Mindenki azzal jön, h nem kellett volna másodszor is hülyét csinálnod a Martinból!!! De kérem: Én nem csináltam senkiből hülyét!!!! Higgye el, megbántam, és nagyon rosszúl érzem magam emiatt!!! Szorít valami a szívemnél, akárhányszor eszembe jut, hogy még most is velem lenne, szeretne, ha Én...én nem lennék ennyire szorongó, vagy nem is tudom mit mondjak erre, ami én vagyok!!!! És csomóan beszélnek össze-vissza mindent, egyszer azt mondják: Szeret a Martin!!! Máskor meg utánam kiabálnak mikor megyek haza: A Martin nem akar tőled semmit!!! Ma is azt mondták, hogy: nem szeret már téged!!! De én nem tudom ezt tovább elviselni, ha lehetne egész nap csak sírnék, vagy akár meghalnék...csak ne fájna ennyire!!! Ön szerint mit tegyek??? Elfelejteni nem tudom, talán nem is akarom: Mert nagyon Szeretem!!!!

üdv: Vivien

Kedves Vivien!

Jobb lenne egy kicsit pihentetni a kapcsolatfelvételt Martinnal, mert ugyanúgy, ahogy Neked folyton duruzsolnak az ismerőseid, valószínűleg Neki is, ami elég kellemetlen lehet, mi több, telítődik a témával. Annyit megtehetsz, hogy még egyszer megpróbálsz beszélni vele, de erőltetni semmiképp nem érdemes. Inkább a tetteidben lássa a bizonyítékot az érzelmeidről, mégpedig oly módon, hogy nem kezdesz más fiúkkal járni pótmegoldásként. Ha néhány hét, hónap után sem áll szóba Veled Martin, akkor ő már lezárta magában a kettőtök kapcsolatát, próbáld Te is elengedni őt, bármennyire fájdalmas.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margo! A 8as számu levél iroja vagyok, és most mély depresszoba estem, tulnyugtatóztam magamat 2 napja komás vagyok, mert ugy fáj hogy ez a paranoiás pasi akit szeretek mindig a hülye szövegeivel jön, hogy hogy számolok én el a lelkiismeretemmel meg én nem is tudom azt hogy mibe keveredtem hogy ő meg kell figyeljem. és hogy ő tudja hogy ő nekem csak egy ügy x akta y akta, ő tudja és hogy én röhögök őrajta, és mi lett volna ha másként alakul a kapcsolatunk. most egy ilyen pasival mit lehet lenni? megöleltem és adtam neki 2 puszit, igy bucsuztamel tőle, mert elvileg most egy darabig nem találkozunk. vagy talán sohase.éreztem a visszaölelésén hogy ebben is az ugynevezett "csavart" keresi, hogy mi a szándékom, pedig semmi csak szeretem. Igy konkretan még nem mondtam neki hogy szerelmes vagyok belé nem pedig ügynök vagyok, mert az eddigi gondolkodásábol kiindulva azt hiszem biztos valami olasmit mondana : hogy ez az uj müsor? most ezt kell beadnod nekem? mert mikor dicsertem hogy milyen szép a teste,es jol néz ki akkor az előbbieket válaszolta,és hozzátette még hogy én biztos hogy undorodom tőle csak a pénzert a fizetesemert csinálom ezt a szinjátékot. és egyxébként is mindig azt hiszi hogy mindenki őt figyeli, meg összeszervezkednek ellene. ugy erzem már ennél rosszabb nem lehet el kellene mondanom hogy mennyire szeretem. szerinted hogy reagálna? és megtegyem e? köszönöm üdv: rita

Kedves Rita!

A nyugtatók sajnos nem segítenek a szerelmi bánaton, ezt Te is tapasztalhatod. Legfeljebb elodázzák a problémát, egy ideig nem kell foglalkoznod vele, de magától nem oldódik meg.

Szembesülnöd kell a helyzettel: a szerelmed minden szavadban és tettedben a gyanús mozzanatot lesi. Mint a 8-as számú levelemben írtam, ez nem fog megváltozni! Gyanakvó reakcióra számíthatsz, ha szerelmet vallasz Neki. Bármennyire nehéz elfogadnod, nem lesz képes teljes értékűen viszonozni az érzelmeidet, mert a betegségének köszönhetően bizalmatlan.

Ha úgy érzed, mélypontra jutottál, érdemes lenne személyes pszichológiai konzultációt igénybe venned.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margo !

12 eves vagyok es nem tudom mit csinaljak mert minden 12 tol fejjbi fiuk engem akarnak....

Koszonettel: vivienn

Kedves Vivien!

A leveledből nem derül ki, hogy mi okoz Neked problémát abban, hogy tetszel a fiúknak? A döntés a Te kezedben van, ha valaki igazán szimpatikus, akkor megismerkedhettek, de ha szexuális értelemben akarnak Téged a fiúk, akkor azzal még inkább várj! Hidd el, nem maradsz le semmiről!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit!

Én egy 18 éves fiú vagyok és van egy 14 éves barátnőm aki a korához képest igen érett.Őszintén szólva még én is meglepődtem rajta!10 hónapja vagyunk együtt és nagyon szerelmes vagyok belé,de ő mostanába furán viselkedik.Olyanokat mondd, hogy ő egy kis szabadságra vágyik stb. De amikor beszélgetünk ezekről a dolgokról mintha meggondolná magát és akkor mégsem vágyik szabadságra!Néha úgy érzem, hogy már nem szerelmes anyirra belém mint régebben mert eléggé soakt veszekedetünk, mert ő flörtölt melletem egy pasival, amit nem mondott el.Ahooz képest, hogy flört volt elég durva dolgokat írt neki.Azt is mondta hogy ez a srác nem is tetszik neki!Szóval nem értem össze zavart telljesen...Hogyan bízzak meg benne?Honnan tudhatám, azt hogy szeret e még?Vagy talán ő is össze van azvarodva? Kérem segítsen!

Kedves Gábor!

Ha a barátnője egy kis szabadságra vágyik, megadhatja neki úgy, hogy időnként hagyja, hogy a hobbyjának éljen, vagy a barátnőivel lányos programokat szervezzen. Valószínűleg nagyon szorossá vált a kapcsolatuk, annak minden előnyével és hátrányával. Ha ez fojtogató érzést vált ki a kedvesében, érdemes lenne egy kicsit lazítani rajta. Nem kell attól tartania, hogy ez a kapcsolatuk rovására megy, ellenkezőleg, erősíti az érzelmeket, a szerelmet, ha minden alkalommal szabad elhatározásból találkoznak, és nem azért, mert a másik fél elvárja.

A flört bizonyára visszacsatolás volt a barátnője számára, hogy más fiúk is szépnek, vonzónak találják, ami az önbizalmát táplálja. Tegyen róla, hogy a kapcsolatukban is érezhesse, mennyire szép, helyes, stb. lánynak tartja Őt, hisz 14 évesen formálódó félben van az önbizalma, minden dicséretet jólesően magába szippant.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Hölgyem! A Barátnőmmel vasárnap délután lefeküdtünk.S mikor végeztünk levette a gumit (de nem mentem el ) és utána kézzel kielégített és a hasamra élveztem és a barátnőm nem tudja hogy belenyult e és ha véletlenül bele nyúlt. Akkor terhes lehet ha hozzá ért a bugyiához a kezével? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Tamás

Kedves Tamás!

A leírtak alapján (bár nem teljes körű az információ) minimális az esélye, hogy teherbe essen a barátnője. Ha biztosra akarnak menni, konzultáljanak egy nőgyógyásszal!

Üdvözlettel: Margó

Olvastam az előző beírást és csak azt tudom mondani erre, hogy a nők között is legalább annyi link van, mint közöttünk. azt látom, hogy a nőknek pedig leginkább az anyagiak számítanak, akinek meg nem, azt rég elvették feleségül:-( Biztos azért mutatják másnak magukat sokan, hogy megfeleljenek a nagy igényeknek, mert azok vannak..

István

Kedves István!

Igaza van, az éremnek két oldala van, a nők jórésze is kozmetikázza a bemutatkozását. Egy belső igény hajtja az embereket, hogy többnek mutatkozzanak, mint amik. Talán, amíg leírják, addig el is hiszik, ami egy önáltatási gyakorlat. Ennél viszont gyakoribb a tudatos megtévesztés. Ezért is fontos az alapos szelektálás.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Egy 31 éves egyedülálló nő vagyok (egy hosszú kapcsolat után), akinek nem igazán van sok lehetősége és ideje ismerkedni, ezért a neten próbálkozom már több hónapja a társkereséssel. Vannak szimpatikusnak tűnő férfiak, és többel már találkoztam is, de mindegyikükről kiderült, hogy - finoman szólva - nem egészen az igazat írták magukról. Vagy az életkor nem stimmelt, vagy egy nagyon régi képet küldött magáról az illető, vagy nem volt független stb. Fogalmam sincs mi értelme ennek, hiszen úgyis kiderül az igazság, és a hazugság rendkívül rossz bemutatkozás, szerintem. Én korrekt módon leírtam, kit keresek, és azt, hogy én milyen vagyok. Meg persze azt is, hogy KOMOLY kapcsolatot keresek. Öt hónap alatt kaptam vagy kétszáz levelet, és egy idő után már teljesen lehetetlen szelektálni, főleg úgy, hogy a tapasztalatok szerint nagyon sokan csak szórakoznak másokkal. Próbálom szűrni a jelentkezőket, de még így is állandóan belefutok valami link alakba. Ez viszont lassan elveszi a kedvem az egésztől, mert nem az a célom, hogy minden héten más pasival kávézgassak. Tudom, hogy ez benne van az internetes ismerkedésben, de lehet, hogy nekem mégsem való ez a módszer, mert valahol mindig csalódom, amikor kiderülnek a sumákságok. Lehet, hogy rosszul, csinálok valamit, hogy így járok folyamatosan? Hallottam már olyanakról, akik a neten jöttek össze, de nekem valahogy úgy tűnik, hogy rengeteg elfuserált ember regisztrál ezekre a helyekre.

Örülnék, megírná a véleményét erről.

Köszönöm. A.

Kedves Anna!

Az internetes társkeresés az emberek időhiánya miatt fénykorát éli. Felgyorsítja az eseményeket, az utcán, hétköznapi körülmények között hónapok-évek alatt sem tudna megismerkedni annyi emberrel, amennyivel az ismerkedési fórumokon néhány hét alatt. Viszont, az a hátránya, hogy valóban felületesek ezek a bemutatkozások, és tele vannak torzításokkal, önszépítésekkel. Mindenki a legjobb arcát próbálja bemutatni, akár félrevezetések árán is.

Próbálja játékosan megközelíteni a dolgot, nem harcként, ami vérre megy. Bizonyára fog még találkozni link alakokkal, fogja fel egy újabb tapasztalatként, ami egyre közelebb viszi a kívánt célhoz. Jól teszi, hogy szűri a jelentkezőket. Lehet, hogy érdemes volna még erősebben szelektálnia. Néhány levélváltásból már sok minden kiderül, és ha valami furcsaságot érez a levelekben, kérdezzen rá! A válaszok (magyarázkodások, kitérések a válasz elől, lekicsinylések, stb.) alapján eldöntheti, lát-e fantáziát a személyes találkozásban.

Személy szerint több párt is ismerek, akik így ismerkedtek meg, és komoly kapcsolat/házasság lett belőle. Van remény!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit! Nagyon hülye problémám van. szerelmes vagyok de reménytelenül.masszázsra járok az illetőhöz, és ő minden nőt tovább massziroz és flörtöl velük.persze engem is. és ki is elégit masszázskor, a puncimat masszirozza és igy. de csok vagy ilyesmi nincs. egyszer megakartam csokolni és elhuzta a fejét, abszurd helyzet hogy ott fogdos de csok meg ijesmi nincs. ugy erzem megkéne halni nem birom már ezt a helyzetet.mert tudom hogy reménytelen a szerelmem mégis folyton bizok és remélek pedig ez már 2,5 éve tart ez a helyzet hogy nincs más...nagyon szeretem szerinted mit tegyek? teljesen ki vagyok készülve idegileg ramona

Kedves Ramona!

Jól látod, hogy reménytelen a szerelmed, ugyanakkor nehéz elfogadnod, hogy amit a szerelmed/masszőröd nyújt Neked, az egy szolgáltatás, amiért anyagi juttatást kap Tőled. Akár a nevén neveztétek, akár nem, ez a szolgáltatás az erotikus masszázs, ami a testi örömöket (részben) megadja neked, csak épp a kölcsönösség hiányzik belőle, és az a többlet, amitől igazi szerelemmé válhatna. A kielégülés érzése ráadásul függőséget alakított ki Benned, amit a masszőröd valószínűleg nagyon jól tud, és szándékosan alkalmaz úgy Nálad, mint a többi ügyfelénél.

Próbáld meg tudatosítani magadban, hogy ez valóban csak egy szolgáltatás, és ne hagyd, hogy további évek múljanak el az életedből fölösleges várakozással! Még ha nehéz is, nyiss a külvilág felé, és ismerkedj valódi, hús-vér férfiakkal, akik nem csak ellenérték fejében, hanem Önmagadért szeretnének megismerni és szeretni, akik örömmel veszik, ha megcsókolhatnak.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit!

Abban szeretném kérni a véleményét, hogy vajon mit csináljak a 15 éves lányommal, aki az utóbbi időben egyre többször nem mond igazat. Eddig ez nem volt jellemző rá, és azt hittem, hogy csak az ún. "fiús" ügyeiben ködösít nekem, de rá kellett jönnöm, hogy szinte rutinszerűen hazudozik minden más témában is. Ráadásul, amikor szóvá tettem neki, hogy nem veszem jónéven a hazudozást, vérig sértődött és duzzogott három napig, mintha bizony én tehetnék róla, hogy lebukott. Lehet, hogy rossz hatással van rá valaki, vagy ez is csak a kamaszkor "áldása"?

Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel, Andrea

Kedves Andrea!

Amennyiben a lánya a serdülőkorától kezdte a ködösítést és a hazudozást, nagy valószínűséggel azzal lehet összefüggésben, hogy vágyik arra, hogy kialakítson magának egy saját világot, amiben a szülők nem, vagy csak részben kapnak teret. Ha elhallgatja, letagadja a vele történő eseményeket, ezzel kizárja Önöket ebből a privát szférából. Ebben a korban könnyebb megosztania az érzéseit, gondolatait a saját korosztályával, ami az addig jól működő szülő-gyerek kapcsolat rovására történik.

Azon elgondolkozhat, hogy közrejátszhat-e a füllentésekben az esetleges retorziótól való félelem, ha elmondja a teljes igazságot. Néha erősebb az igazság feltárásától való félelem, mint a hazudozás utáni lebukás veszélye. Próbálja meghagyni a lányának az intim ügyeiben a gondolati és cselekvési szabadságát, amíg az nem sérti a testi vagy lelki egészségét. Amikor a lánya szeretne beszélni Önnel valamiről, legyen nyitott és befogadó képes, viszont engedje meg neki, hogy ne kellejen mindenről beszámolnia, hogy próbálgathassa a szárnyait a családi légkör biztonságos határain kívül is.

Üdvözlettel: Margó

kedves Margit! A barátom szeret megujjazni engem, viszont az orvos kesztyűben vizsgál. ha sokat benyul nekem kaphatok attól fertőzest? köszi hédi

Kedves Hédi!

Ha tiszta kézzel teszi, akkor nem kell tartanod a fertőzéstől. Fontos, hogy ha előtte pénzzel bánt, tömegközlekedési járművön fogózkodott, stb., amikor hazaértek, mosson kezet, és akkor nem lesz gond.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margo! Nem tudom normális dolog e ha nem csinálok semmit. nem dolgozom. nincs kedvem felkelni korán. és a változatosság kedvéért mint már ahogy láttam több fórumozó is belezugtam a pszichologusomba. illetve ez tulzas, de nagyon szeretnek lefeküdni vele. ez a 2 a problémám.de amugy járok mindenhova meg nem vagyok rosszkedvü. pszichologushoz meg azert járok, mert félelmeim vannak. de most jelenleg az a félelmem hogy esetleg nem felelek meg elléggé neki hogy kevésbé vok szép és okos mint amit ő elképzel.vajon normális vagyok vagy nem?

Kedves Vera!

A pszichológus-kliens kapcsolatra vonatkozó gondolataimat ezek szerint már olvastad az előző válaszaimban, ezért inkább a leveled második felére térek ki. Nagyon erős benned a megfelelési vágy, aminek az a buktatója, hogy nem lehet mindig mindenkinek 100 %-osan megfelelni, de még egy embernek sem. Inkább próbáld jól érezni magad a bőrödben, kezdj el olyan tevékenységeket végezni, amiben örömödet leled, és amiben önmagadra találsz. Így be fogod vonzani azokat az embereket, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy, anélkül, hogy át kellene formálnod magad az ő képükre, ill. az elvárásaiknak megfelelően. Ne akarj más lenni, mint ami/aki vagy, de tegyél meg mindent, hogy a legtöbbet kihozd az adottságaidból és a képességeidből!

A „normális” kategória nagyon tág, sok minden beleférhet, viszont, ha nem csinálsz semmit, és nem dolgozol, akkor kialakulhat benned egy antiszociális magatartás, egy idő után elidegenedhetsz az emberektől. Ezt nem kellene megvárnod.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!Szokatlan problémával fordulok önhöz, meleg vagyok! 15 éves vagyok és nagyon tetszik az osztálytársam a Roland! Mindig a popóját bámulom! De sajnos az a dolgocska történt, hogy van barátnője, és ő nem homár! Most mit tegyek, nekem is van barátom, ő is hógolyó, de nem szeretem! Válaszát köszönöm, és remélhetőleg megérti hogy én buzi vok!!!

Üdv:Mátéka ameleg!

Kedves Máté!

Úgy a homoszexuális, mint a heteroszexuális párkapcsolatra érvényes alapszabály, hogy csak azzal kezdeményezzünk viszonyt, aki vevő rá. Ha az osztálytársad a lányokat szereti, ezt tartsd tiszteletben, és várd ki azt a fiút, akivel kölcsönösen szeretni tudjátok egymást! Nem érdemes, és nem is lehet eltéríteni senkit a szexuális irányultságától. Képzeld el, ha egy lány próbálna Téged elcsábítani, bármilyen csinos is legyen, eleve kudarcra lenne ítélve a dolog. Ugyanígy van ez Roland esetében is, ő mindig a lányokat fogja észrevenni. Hidd el, előbb-utóbb találkozni fogsz azokkal a fiúkkal, akiket Neked rendelt el a Sors.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó!

Férjemmel 8 éve vagyunk együtt 2 gyerkőcünk van!

Nagyon jó házasságban éltünk hangos szó nem volt köztünk sokat beszélgettünk.2 hónapja észre vettem ,hogy már nem is beszélgetünk és ha én nem mentem puszit adni akkor ő nem jött.

Próbáltam célozgatni,hogy ő már nem szeret engem de ő azt mondta de szeret akkor 2 napig rendben volt minden utána megint nem.

Most ott járunk ,hogy nálam már nincs érzelem nem szeretem 2 hónappal ezelőtt pedig rajongtam érte ,hogy lehet hogy ennyire gyorsan megváltoztak az érzéseim és ,hogy tudom -e még ezek után újra szeretni!

Ő mostmár rá jött ,hogy nem foglalkoztunk egymással ha itthon van mindig azt kérdezi vissza jött-e az érzés nagyon nehéz, mert mikor nincs itthon már nem is hiányzik!

2 hónappal ezelőtt meg alig vártam ,hogy haza jöjjön.

Nem tudom mitől lehet ez!

Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Eperke!

Úgy tűnik, Ön tükör-reakciót mutat a férje viselkedésére, ha nem érzi eléggé a szeretetét, figyelmét, akkor nem tudja önmagából sem előhozni az érzelmeket. Igaz, valamelyest változott a helyzet, és most a férje aggódik a sorsuk miatt, de ez az aggodalom nem biztos, hogy összehasonlítható azzal az érzelemmel, amit azelőtt tapasztalt. Valószínűleg elbizonytalanodott önmagában, a férjében, a kapcsolatukban. Ha két hónappal ezelőtt még tudta szeretni Őt, akkor jó esélye van rá, hogy visszatérjenek az érzései, ha csak nem érte azóta olyan élmény, aminek hatására átértékelte a férjéhez fűződő kapcsolatát.

Gondolja át magában a következőket: Mit szeretett eddig a férjében? Megvannak még benne ezek a vonások, vagy esetleg megszűntek? Miért hidegülhetett el a férje Öntől? Mi hiányzik a kapcsolatukból? Mi adta a többletet, amikor boldognak érezték magukat mindketten? Ha átgondolta, ossza meg a benyomásait a férjével, és kérdezze meg Őt is minderről.

Végső esetben külső segítséget is igénybe vehetnek a kapcsolatuk rendezésére.

Üdvözlettel: Margó

Bele vagyok zugva a pszichologuspasiba aki kezel, és nem tudom elmondhatom e neki. mert nekem az is jo lenne ha csak lefeküdnénk, csak nem tudom benne lenne e. Szerinted hogy mondjam el neki? hogy hozzam szoba a témát? köszi Evi

Kedves Évi!

Szinte szó szerint ugyanez a kérdés hangzott el a 6. levélben, ezért kérlek, olvasd el a válaszomat, csak ismételni tudnám magam.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit!

Itt küldöm a levelem folytatását! Köszönöttel: Ricsi

Már karácsonykor éreztem hogy itt én nem érzem jól magam, ezért a neten elkezdtem nevelőszülőt keresni, találtam is egyet, Manyi nénit aki Pilisen lakik. Január elején jeleztem a gyámomnak (aki hivatásos gyám) hogy hadd kerüljek oda, ott utógondozott is lehetnék, ami azt jelenti ha tanulok, akkor 18 éves korom után is segít az állam. A gyám sajnos ezt eléggé elhúzta , mert szerette volna hogy mielőtt elindítjuk a folyamatot, párszor ott maradnék, ott aludnék a hölgynél hogy megismerjem a családot. Közben az idő ment-ment és mostmár holnap április 16, hivatalosan holnap kellene beadni az utógondozáshoz a papírokat, de ehhez ott kéne hogy legyek a hölgynél, úgyhogy addig nem tudunk lépni. Most a nagypapámnál vagyok Pusztavacson, az otthonba nem merek visszamenni, félek, piszkálnak, és azt a szorongást nem kívánom senkinek sem, amikor bemegyek a nevelő mellé az irodába, hogy ott biztonságban legyek, mindig azt mondja hogy rendőrt fog hívni. Ilyen dolgok vannak ott. Az iskolám egyébként Budapesten van, 11-es vagyok, bolti eladónak tanulok, de így hogy a papámnál vagyok, nem tudom az iskolát sem csinálni, nem tudom megoldani innen a suliba járást (költséges, menentrend sem megfelelő) Napok óta csak telefonálok össze vissza, egyik hivatalos helyről a másikra, hátha elérek valamit, de semmi. Még volt egy olyan tervem, hogy keresni kellene egy olyan nevelőszülőt, aki a Pest Megyei Tegyeszihez tartozik, aki befogadna addig, amíg nem kerülnék a Manyi nénihez, tudnék járni suliba is, mert sok a hiányzás. Addig kellene intézkedni amig lehet. 18 évesen már késő lesz. És nagyon félek amiatt, ha az államtól már nem kapnék segítséget, mihez kezdenék, a suliba járást nem tudnám megoldani, nem vennének fel sehova, ha nincs szakmám dolgozni sem tudnék, nagyon kilátástalannak érzem az életemet. A papát is érheti valami közben, nem fiatal, 73 éves. Egyszóval nagyon félek hogy mi lesz 18 éves korom után, és a kilátástalanság alegrosszabb, meg a tehetlenség. A hivatalos személyek mindig csak a jogszabályokra hivatkozna, a sorsom nem igen érdekli őket. Szüleimre sajnos nem tudok számítani. Az idő meg megy, és nincs megalapozva, mi legyen 18 évesen. Kérem szépen ezek alapján amit leírtam, tessék tanácsot adni, hogy mit javasol, mi lenne a legjobb megoldás, és ha 18 évesen nem kapnám meg az utógondozást, merre indulhatok ,milyen lehetőségeim lennének. Előre is köszönöm, és elnézést hogy feltartottam hosszú levelemmel. Köszönettel: **** Richárd.

Kedves Ricsi!

Átérzem a helyzeted nehézségét, ezért segítségképpen utánanéztem egy-két dolognak az utógondozással kapcsolatban, bár ez nem tartozik a pszichológia szakterületéhez. Ha betöltöd a 18. életévedet, Te magad is indítványozhatod az utógondozási kérelmet. De addig is, a két hónapos határidőről való lemaradás ellenére, a gyámod indítsa el minél előbb az eljárást!

Támpontként mellékelek három hivatkozást, az egyik az ingyenes jogsegély lehetőségekről szól:

Bátran vedd igénybe őket! Lehet, hogy több helyre is szükséges lesz telefonálnod, amíg megtalálod a Neked megfelelő és segíteni tudó személyeket, szervezeteket. Sok sikert kívánok hozzá!

Üdvözlettel: Margó

Gyermekem 43 éves és nem hajlando visszamenni az orvoshoz mert szerinte az távbefolyásolja és gyógyszerrel mérgezni akarja. MIt lehet ilyenkor tenni? Erőszakkal be lehet vitetni? Őrület amit csinál. Üdvözlettel: K. Dénesné

Kedves Asszonyom!

Mivel felnőtt emberről van szó, nem lehet kényszeríteni, hogy kórházba menjen, sem erőszakkal bevitetni, csak abban az esetben, ha eszméletlen állapotban van, vagy az élete veszélybe kerül. De ha sikerülne meggyőzni, hogy visszamenjen az orvoshoz, akkor sincs garancia arra, hogy be is veszi a felírt gyógyszereket, amennyiben a paranoid tévhite ilyen mélyen beágyazódott.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Pszichologusnő! Láttam a tvben és gondoltam tanácsot kérek Öntől.Egy picit fura életet élek, és pszihiáterhez is járok, de még sem tudom mi a bajom. A napjaim abból állnak,hogy 10-11ig alszom ált,néha megyek erre-arra néha meg semmihez sincs kedvem és egesz nap fekszem és netezem.csak aludni meg enni szeretek, és maszturbálok. meg álmodozom a pszihiáterről aki egy nagyon jo pasi.bár van férjem is,de megromlott a kapcsolat.nem nagyon foglalkozom magammal nem erdekel semmi, csak azon a napon szépitem ki magam mikor a pszihiáterhez megyek, mert csak neki akarok tetszeni, és előtte nap már hasmenésem is van olyan ideges vagyok ugy izgulok mi lesz.persze nincs semmi.olyan vok mint egy kamasz.én nem dolgozom semmit, csak ugy éldegélek férjem tart el, meg néha elmegyek pénzert egy régi pasiismerősömmel tudom ez is gáz,nincs gyerekünk mert kevés a pénzünk pedig már 35éves vagyok. mi lehet a bajom? miert nincs kedvem semmihez? folyton fáradt vagyok.nem tudom nekem miert nem sikerül ugy az életem ahogy szeretném.lassan megöregszem és nem tudom mi lesz. a pszichiáter meg mindig mondja dolgozzak vmit de nekem nincs kedvem dolgozni nem tudok reggel felkelni,es 2 diplomám is van de mégsem értek semmihez, művelődésszervező, és gazdálkodási, de nem is tudnék dolgozni mert nem értek hozzá már rég végeztem el.az az egy álmom hogy lefeküdjek az orvossal persze tudom ez álom, minden nap erre gondolok azt hiszem gyerekes gondolataim vannak de mi lehet ennek a betegsegnek a neve? amugy bipoláris zavar elvileg a betegsegem egy teszt alapján. és stimulotont szedek. kérem adjon tanácsot. köszönöm Kovácsné

Kedves Kovácsné!

A leírt tünetek (fáradtság, sok alvás, motiváció hiánya, céltalanság) depresszióra utalnak. A pszichiátere, mielőtt elkezdte kezelni, valószínűleg felállított egy diagnózist, ami alapján felírta a gyógyszert. Erre minden további nélkül rákérdezhet. A terápia akkor tud sikeres lenni, ha oda-vissza jól működik a kommunikáció.

A pszichiáter-páciens közötti vonzalom kérdése már felmerült ezen a fórumon. Ezért, azt javaslom, olvassa el a 6. és a 19. levelet, ahol kifejtettem ennek a működésmódját. Bízom benne, hogy Önnek is segíteni fog az érzelmei tisztázásában!

Azt viszont érdemes lenne megfejtenie, hogy mi volt előbb, a párkapcsolatának a megromlása, vagy az Ön depresszív állapota. A kettő akár össze is függhet. Talán megérne egy próbát, hogy elmenjenek együtt egy párterapeutához.

Üdvözlettel: Margó

A pszichologusomnak bevallottam, hogy odavagyok érte, éső erre azt mondta, hogy ez teljesen normális dolog, és hogy pozitiv indulatáttétel a neve. viszont hogy igy ezzel ugy erzem finoman visszautasitott nem nagyon merek menni hozzá. Vagy ön szerint mehetek ezekután még hozzá? és kérem irja le pontosan mit jelent ez a pozitiv indulátáttétel, mert én itt a neten olvasgattam és azt ertelmeztem ki belőle hogya z indulatáttétel az olyan mint Fraud és Dóra viszonya volt,hogy pl.emlékeztette Fraud cigarettaszaga az udvarlójára Dórát. Engem a pszicologus nem emlékeztet senkire. akkor is tényleg ez lehet? vagy én rosszul képzelem el ezt? nem tudom jol ertelmezni ezt az indulatáttétel szót magamra vonatkoztatva. köszönöm Timi

Kedves Timi!

Természetesen nyugodtan mehet a továbbiakban is a pszichológusához, akkor is, ha most zavarban van a történtek miatt. A terapeutája korrekt módon viselkedett, nem élt vissza a helyzettel és az Ön érzelmeivel. A pozitív indulatáttétel azt jelenti, hogy kellemes, pozitív élményként éli meg a terápiás találkozásokat, úgy érzi, megértik, elfogadják, megnyílhat, stb. és ez az érzés adja a szerelem illúzióját. Illúzió, mert normál, hétköznapi helyzetben lehet, hogy elsétálna a pszichológusa mellett, észre sem venné. A terápiás, intim légkör nélkül nagy valószínűséggel nem szeretett volna bele. Jó, hogy tudtak erről beszélni, és higgadtan fogadta a terapeutája. Ez azt mutatja, hogy jó kezekben van! Ha nem érti a pszichológusa értelmezéseit, bátran kérdezze meg Tőle, mit jelentenek, kérje meg, hogy magyarázza el! Egészen biztosan meg fogja tenni.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Pszichologus! Sajnos pösze vok de már felnőtt 24 éves ezert nem vettek fel a gyogypedagogi szakra sem emiatt azota is kivagyok. támogatja az oep ilyen korban is a logopédust? vagy ön szerint micsináljak? hova lehet menni? mert már alig birok megszolalni. köszönöm **** kitty

Kedves Kitty!

Az OEP sajnos nem támogatja sem a logopédiai, sem a pszichológiai felnőtt ambuláns ellátást. A pöszeség kezelése a logopédia szakterületéhez tarozik, kérje ki egy logopédus véleményét, hátha nem késő még enyhíteni a problémáján. Akkor viszont, még anyagi áldozat árán is megérné foglalkozni a kérdéssel.

Üdvözlettel: Margó