18 eves lany vagyok es irogatok egy fiuval de nekem mar 4 eve van kapcsolatom es ez a fiu talalkozni szeretne velem en is szeretnek vele talalkozni csak hat nagyon felek szakitani nem akarok a baratommmal mert azert 4 ev az negy ev es o is az elso mindenben nalam .de nagyon vonzodom ehhez a srachoz annak ellenere is hogy nem lattam es nem is tudom hogy igazat mondot e vagy hazudott nekem pont ma beszeltem vele telefonom mert hat szamot azt csereltunk de nagyon kivanom am ot es nem tudom hogy hol talalkozzam vele titokban es felek nagyon felek attol hogy fogok e neki tetszeni es ha igen es o is nekem akkor mit tegyek mert hat az anyum is kedveli a mostani baratomat es nem engedne hogy szakitsak vele de nagyon nagyon felek mert en is kivanom de nem lehet semmi kerem szepen valaszoljon a kerdesemre ahogy tud elore is koszonom szlovakiabol egy ketsegbe esett lany klaudia

Kedves Klaudia!

Először is óva intem, hogy komolyabb érzelmeket tápláljon egy fiú iránt, akivel még soha nem találkozott. A „virtuális” ismerkedésnek nagy csapdája szokott lenni, hogy konkrét információk hiányában a képzeletünk megidealizálja a másik felet, amitől szinte tökéletesnek tűnhet. A személyes találkozás ezért sokszor csalódással végződik.

Ne hozzon semmilyen döntést, amíg nem találkoztak személyesen! Ráér utána átgondolni a lehetőségeket, ha még mindig ugyanúgy fog érezni, mint a találkozás(ok) előtt. Néhány alkalom fényt deríthet arra, hogy mennyire egyezik a valóság a fantáziaképpel.

Üdvözlettel: Margó

Tisztelt Doktorno!

Kiegtem, lelkileg elfaradtam. Folyamatosan feszult vagyok, nem tudok aludni, nem talalom a helyemet az eletben.

Beszeltem mar pszichologussal a szakmai es privat problemakrol, de ugy erzem ez nem eleg. Hosszabb idore van szuksegem - nyugalomra, feltoltodesre, kezelesre. Ujbol meg kell talalnom Onmagamat.

Komolyabb tuneteim nincsenek, nem szedulok, nem akarok ongyilkos lenni, szimplan nagyon rosszul erzem magam a boromben. Vonszolom magam munkaba, egesz nap levert vagyok, mindennap a felmondas gondolataval kuszkodok. Ez mar hosszu evek ota es keptelen vagyok kilabalni belole.

Erdeklodni szeretnek, hogy van-e lehetoseg, par honapra "kieges"-sel betegszabadsagra menni? Ha igen milyen orvoshoz kell pontosan fordunlni es milyen kezelest szoktak ilyenkor ajanlani?

Egy sima sztk rendelesen tudnak segiteni vagy ugy neznek ram mint egy nyapic libara?

Kedves Hölgyem!

A panaszai alapján inkább elhúzódó depresszióról van szó, amivel SZTK-s keretek között pszichiáterhez fordulhat, háziorvosi beutalóval. Ott gyógyszeres kezelésre számíthat, ugyanis állami rendelés kereteiben erre van lehetőség. A táppénz kérdését megbeszélheti a kezelőorvossal.

Általában szerencsés pszichoterápiát is igénybe venni (amit a magánszférában talál), mert a gyógyszer elfedi ugyan a betegség egyes tüneteit, de az okokat nem szünteti meg.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

Én egy 16 éves lány vagyok. Nagyon tetszik egy fiú, akivel már 1éve barátok vagyunk (ő 21 éves, de a kor nem probléma).Úgy érzem, hogy tetszek neki, adott kisebb-nagyobb jeleket is. 3 hónapja szakított a barátnőjével és nem tudom, azért nem közeledik-e hozzám, mert még szereti vagy mert nem akar tőlem komoly kapcsolatot. Nem merem erről megkérdezni, a volt barátnőjéről kéreztem, de neki kínos erről beszélni. Tudja, hogy tetszik nekem, mert még régebben mondtam neki. Nem mondta, hogy zavarná, de azt se, hogy beszéljünk róla. Elég őszinte fiú, megmondja, amit gondol. A másik lehetőség, hogy azt hiszi én nem akarok komoly kapcsolatot ( 5 hónapja szakitottam a barátommal, aki megcsalt a legjobb barátnőmmel. és elég rosszúl érintett a dolog).

Tanácsát előre is öszönöm.Viktória

Kedves Viktória!

Ahogy írta, tud róla a fiú, hogy tetszik Viktóriának. Ha kölcsönös a vonzalom, lehet, hogy valóban csak egy kis időre van szüksége a szakítás feldolgozásához, ha érzelmileg még kötődik a régi barátnőjéhez. Ebben az esetben nem érdemes sürgetnie.

Ha pedig baráti érzelmeket táplál Viktória iránt, és nem romantikusakat, akkor jobb, ha ezt is elfogadja.

Amennyiben úgy érzi, eljött az ideje, tehet finom utalásokat a kapcsolatuk minőségének a tisztázására, de túlzásokba ne essen! A férfiak legtöbbször szeretnek Férfiak lenni, amibe az is beletartozik, hogy ne őket akarják mindenáron meghódítani.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Dr.Nő! Van egy fiú, akit már egy ideje "figyelek". Akkor szoktam látni, amikor leszállok a buszról, mert ő akkor száll fel. Nagyon szimpatikus és szívesen megismerkednék vele, csak az a baj , hogy semmit sem tudok róla. Igazából nem feltétlenül tetszik, bár elég helyes és én szeretnék vele beszélgetni és akár még barátság vagy még esetleg több is lehet köztünk. Nem tudom, hogy megmejem-e kérdezni, hogy hogy hívják, vagy várjam meg amíg ő szólít meg, ami nem túl valószínű. Akkor most mit tegyek??

(Igazából amikor "találkozunk" csak egy fél percig látom, de minden reggel)

Előre is köszönöm.

Kedves Kérdező!

Arról nem szól a történeted, hogy Ő is figyel-e Téged? A Te saját akciódról van szó, vagy van benne kölcsönösség? Vannak fokozatok: észrevett, néz, kifejezetten keres a tekintetével, stb.

Másik fontos kérdés, hogy mit érnél el vele, ha megkérdeznéd a nevét? Egyértelművé tennéd számára, hogy érdeklődsz iránta, ami nem baj, de azért szerencsésebb lenne, ha Benne is feltámadna a lelkesedés, és Ő szólítana meg először.

Inkább helyezkedj úgy, hogy biztos észrevehessen reggelente, és ha összeakad a tekintetetek, mosolyogj rá bájosan. Ha rendszeresen mosolyogni lát, és tetszel neki, biztos neki is eszébe fog jutni, hogy megkérdezze a nevedet.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margó! 16 éves vagyok, a barátnőm 15. Nagyon jól megvagyunk csak van egy érdekes problémánk. Azt mondja, nem tud a nevemen nevezni. Valamiért nem áll a szájára. De más név sem, aminek nevezhetne. Mi lehet ennek az oka? Semmi bajunk nincs egymással . Üdv :Kriszti

Kedves Kriszti!

Nem érdemes ebből különösebb problémát kerekíteni, a lényeg, hogy valami becézés, kedveskedő szó legyen, amivel érzékelteti, hogy éppen Hozzád szól. A nevünk végső soron azt a célt szolgálja, hogy személyessé tegye a megszólítást, és egyértelművé váljon, hogy ki a szavaink címzettje.

Találkoztam már hasonló esettel, ahol egy páciensem nem tudta a nevükön szólítani az ismerőseit és a szeretteit. Ez általában annak esik rosszul, akit nem neveznek a nevén, pont a személyesség hiánya miatt. Ha Téged nem zavar, akkor nincs semmi gond.

Egyénileg változó, hogy mi az oka ennek, ha érdekli őt, és utána szeretne járni, néhány beszélgetéssel meg lehet fejteni.

Üdvözlettel: Margó

Terhes vagyok, de nem merem elmondani a szüleimnek...

16 évesen el lehet intézni hogy a szüleim tudta nélkül elvetessem a gyerekem?

Kedves Kérdező!

A kérdésedre egy nőgyógyász tudna érdemben válaszolni, mindenképp vedd fel a kapcsolatot vele mielőbb!

Üdvözlettel: Margó

Kedves DR.Nő! Van egy srác, aki 2 évvel idősebb nálam. Gyakran szoktunk beszélgetni és néha találkozunk is. Az egyik beszélgetésünkből azt szűrtem le, hogy ő soknak tartja azt a 2 év korkülönbséget. De ő nekem ettől függetlenül nagyon tetszik . Honnan tudjam, hogy ő is így érez -e irántam ? És sok az a 2 év különbség? by:Beby

Kedves Beby!

Nagyon szubjektív dolog, hogy ki mit tart nagy korkülönbségnek. Van, aki a két évet is, más a tizenöt évet sem. Ez akár kifogás is lehet, ha nem akar direktben nemet mondani.

Az Ön iránti érzéseit leszűrheti abból is, ha megfigyeli, más lányokkal hogy viselkedik, és összehasonlítja azzal, ahogy Önnel. A szimpátiának vannak nonverbális jelzései is (testbeszéd), pl. a tekintet gyakorisága, a szemek csillogása, zavar jelek (pl. babrálás valami tárggyal, a kéz és a láb apró mozgásai), illetve a fizikai kontaktus, érintések, valamint a személyes találkozások keresése.

Javaslom, olvassa el a Testbeszéd című könyv (lásd a Könyvajánlómban) ide vonatkozó fejezeteit.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Margit! Csináltattam még régebben 2 tesztet de nem tudom ertelmezni. Leforditaná nekem magyarra amit nem ertek? És Ön szerint kezeletetnem kellene e magamat? Aki csinalta már meghalt igy őt nem kérdezhetem. Panaszom nincs, csak kivancsi vagyok es nem ertem miket mutat rolam teszt. Személyisegelemzes miatt készült.

Kedves Kata!

A teszt-leírást töröltem, az ugyanis nagyon személyes információ. Mint írta, a tesztek régebb készültek, ezért nincs is értelme utólag értelmezni, ha akkor nem tette meg a terapeutája. Fél évnél régebbi személyiségteszt elavultnak minősül, újat vesznek fel helyette, ha az állapota indokolja. Ha úgy érzi, kezelésre van szüksége, keressen fel egy szakembert, aki elvégzi az újabb felméréseket, és terápiás javaslatot is tesz!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Dr.Nő!

Azért irok önnek, hogy megkérdezzem hogy hogyan lehet leküzdeni a félelmeim? Lehet, hogy nem ide tartozik, de én nagyon kiskoromtól nagyon félős vagyok. Valaki ott áll melletem és azt mondja HU, akkor én akkor ugrok, pedig tudom hogy ott áll. Ezen kivül, félek a sötétben a liftben. És félek az idegen lényektől. Az esti alvás nekem rémálom. Mi tegyek hogy jobb legyen? Előre köszönöm Samu.

Kedves Samu!

Mivel a félelmei mélyen a gyermekkorában gyökreznek, a megszűntetésük fokozatos, türelmet igénylő folyamat. Sajnos nem tudok csodákkal vagy gyors megoldásokkal szolgálni, de vannak a félelmeihez fokozatosan hozzászoktató (deszenzitizáló) módszerek, amivel terápiában lehet enyhíteni a félelmein, vagy akár meg is lehet szüntetni azokat.

Üdvözlettel: Margó

Van egy nagyon jó haverom, akibe beleszerettem, és én is tetszek neki állítása szerint és olyan dolgokat mond amik, hát nagyon jól esnek szóval flörtölgetünk, de neki van barátnője, de azt mondta, hogy miattam elhagyná. Én pedig nem szeretném, hogy miattam menjenek szét.Tudnál segíteni hogy most mihez kezdjek? Üdv. Niki

Kedves Niki!

Jogos a felvetésed, ha szakít a haverod a barátnőjével, azért tegye, mert nem szereti. Ettől függetlenül, Ti azután elkezdhettek járni. Úgy tűnik, a haverod biztosra megy. Nem adja fel a biztosat (bármilyen is) a bizonytalanért. Akkor lép, ha a régi helyett van valaki más.

Ebben az esetben a szakítás felelősségét nem Neked kell vállalnod, hanem Neki!

Üdvözlettel: Margó

Szoval itt azt szertnem megkerdzeni hogy mit tudnak beszelni egy 14 evs fiuval ha tetszek neki es o is tetszik nekem?

Kedves Kérdező!

A beszédtémáknak csak a fantáziátok szabhat határt. Bármiről beszélhettek, ami foglalkoztat: mozi, filmek, barátok, hobbyk, sport, iskola, tanárok, szülők, kapcsolatok, sztárok, internet, könyvek, magazinok, vágyak, és ami még eszetekbe jut.

Üdvözlettel: Margó

Van egy haverom, aki nagyon tetszik, csak az a baj, hogy ö nem akar komoly kapcsolatot, most mit tegyek?

Kedves Juli!

Ne erőltesd, ha nem akarja! Az kevés egy kapcsolathoz, ha csak az egyik fél vágyik rá. Ha ráerőltetnéd magad, attól még nem szeretne Téged jobban, sőt!

Üdvözlettel: Margó

Mit kell tennem, hogy szeressen egy fiu?

Kedves Kérdező!

Ilyen általánosan megfogalmazott kérdésre csak nagy általánosságokat tudnék válaszolni. Kérlek, fogalmazd meg konkrétabban a kérdésedet!

Üdvözlettel: Margó

Szia, van egy srác, aki nagyon bejön nekem. Neki is bejövök mert mondta. Nagyon jól elbezsélgetünk tényleg szinte midnen dologról már volt szó, naponta kb 4 órákat beszélgetek vele ..csak az a baj, hogy van barátnője sokat veszekednek de néha úgy érzem szereti, néha úgy hogy nem, sokszor elbeszélgettünk már pár érdekes dologról rólunk (magunkal kapcsolatban) de aztán megbeszéltük, hogy nem beszélünk ilyenekről mert van ugye barátnője... Mit tegyek, várjak rá? Vagy csak játszik velem?

Kedves Kérdező!

Ha a srác járni szeretne Veled, tudtodra fogja adni, hisz tud a Te érzelmeidről. Ha viszont jól érzi magát a párkapcsolatában, a veszekedések ellenére, akkor fölösleges erőltetned a Ti kapcsolatotok szorosabbra fonását.

Ennyiből nem tudom megállapítani, hogy csak játszik-e Veled, de úgy tűnik, hogy amíg Te várakozó állásponton vagy, addig Ő éli az életét. Lehet, jobban járnál, ha Te is körülnéznél, milyen egyéb lehetőségeid vannak a fiúknál, mert még akár arra is rájöhetsz, hogy nem feltétlenül Ő a legnagyobb főnyeremény. Ha pedig közben szakítana a barátnőjével, és mégis közeledne, eldöntheted, hogy mit szeretnél, immár tiszta lappal indulva.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

27 éves vagyok, és a mai napig nem tudom rendezni édesapámmal a viszonyomat, aki mindig képes arra, hogy önbizalmamat a végletekig letörje. (édesanyám változó mérvű asszisztálásával) Úgy érzem majdnem mindenben "tökéletes" lányuk vagyok, és ők mégsem képesek kritizálás nélkül elfogadni engem. Sajnos ebből a szempontból nagyon függök tőlük, bár tőlük külön, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, minden egyéb életkörülményem is rendezett, mégsincs önbizalmam, mégsem tudok szorongás nélkül hazamenni.

Tudna erre megoldást javasolni? Foglalkozik-e hasonló problémákkal?

Köszönettel: A

Kedves Kérdező!

Gyermekként mindenki nagyon függ a szülei jóakaratától, bánásmódjától, ami folyamatosan alakítja az önképét és az önbizalmát. Felnőttként fizikailag már függetleníteni tudja magát a szüleitől, de érzelmileg sokkal nehezebb elszakadni tőlük, akkor is, ha szorongással teli a kapcsolatuk.

Pszichoterápiában lehet dolgozni azon, hogy felépítse az önbizalmát, és meg tudja védeni magát a romboló kritikáktól. Ez egy hosszasabb folyamat, de ha arra gondol, milyen sok évtized áll még Ön előtt, megéri foglalkozni vele!

Üdvözlettel: Margó

Kedves DR.Nő ! Van egy fijúú egy évvel idősebb mint én. Mikor meglátom lefagyok , hozzám szól én nem bírok felelni. Néha közelebb jön, de semmi más. Nagyon szeretem, de ő neki nem hinném hogy tetszenék vagy akármi is lenne.

Mit csináljak, hogy oda felfigyeljen rám ? Előre is köszönöm. By.: Mimi

Kedves Mimi!

Úgy tűnik, már észrevette a fiú Mimit, és ennek alapján el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki. Ha igen, akkor remélhetőleg előbb-utóbb ki fogja mutatni, ha pedig nincs rá különösebb hatással, akkor nem érdemes bravúros technikákkal jobban felkeltenie a figyelmét, mert akár még mulatságossá válhat ezáltal a szemében.

Üdvözlettel: Margó

A tapasztalatom a férfiak 50é után jóval fiatalabb hölgyek után vágynak és a korosztályát kritizálják pedig elősször mindenki saját magát kéne a tükörbe megnézni. Viszont az átlag nök még ott nem tartanak hogy fiatalabb pasikat vállaszanak. A fiatal lányoknak az öreg pasik tetszenek pedid némelyik olyan csúnya még nekem aki közel 60é vagyok sem kellene. Na sajnos ilyen rálátással tapasztalattal lessz e valaha barátom.

Kedves Kérdező!

A tapasztalatok valóban azt mutatják, hogy a férfiak egy bizonyos kor után hajlamosak maguknál sokkal fiatalabb partnert választani, akiben egyben a saját múló fiatalságukat is keresik. De ez nem általános szabály. Van példa erre is, és az ellenkezőjére is.

Épp ezért, ne adja fel, bízzon magában, hogy képes megtalálni azt a férfit, aki túllát a fiatalság csapdáján, és értékeli az Ön személyét és nőiségét!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

19 éves vagyok, és az a nagy problémám, hogy van egy 17 éves fiú barátom, akivel nagyon jó a kapcsolatunk (barátilag), és néha úgy érzem, hogy többet szeretne tőllem, mint barátság. Bár nekem se lenne ellenemre a kapcsolat a fiúval. Csak hát egy baráti társaságunk van, és ha tényleg tetszem neki, akkor hogy viszonyúlnának a többiek hozzánk? Hisz 2 évvel idősebb vagyok tőlle.

Az lenne a kérdésem, hogy honnan tudhatom meg, hogy többet akar-e tőllem a srác, vagy sem, és még az is érdekelne, hogy ha összejönnék vele, akkor mit szolnának a barátaink? Vagy ön szerint egy titkos kapcsolat működőképes lehetne?

Válaszát előre is köszönöm.

üdvözlettel: Bella

Kedves Bella!

Két év nem olyan nagy korkülönbség, hogy emiatt megszólják a barátaik. Ha pedig tényleg barátok, akkor sem tennék meg, ha sokkal nagyobb lenne a korkülönbség. Fölösleges titkolózniuk, ez egy teljesen felvállalható kapcsolat!

Lehet, csak egy kis bátorításra vár a fiú, kedves mosolyra, huncut összenézésre, a többit pedig bízza Rá! Ha valóban többre vágyik, tenni is fog érte.

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

8.osztályos vagyok és van egy fiú az osztályban, akivel már jártam két évvel ezelőtt! Azóta csak barátság vagy inkább haverság van köztünk. Mivel az osztálytársam, gyakran az én csapatomba osztják be, ha valami közös munka van, és észrevettem hogy néz engem! Furcsa volt, mert tavaly nem csinált ilyet. Aztán elkezdtem én is figyelni, és most ott tartunk, hogy érzem hogy néz, hirtelen ránézek és ő már nem kapja el a fejét, mint régebben, hanem nézzük egymást kb.5 másodpercig is! Aztán meg teljesen véletlenül 1 nap úgy 3x esik össze a lábamban, vagy én megyek neki, de erre csak annyit mond, hogy semmi baj, ha meg valamelyik másik lány megy neki akkor leordítja a fejét. Szóval lehet hogy tetszem neki? De én nem megyek oda hozzá, ha ő nem jön! Mert mi van ha félre értelmeztem a jeleket (bár ezt kétlem), akkor meg beégnék előtte. Jah és néha ha nem vagyok a suliban azt mondják hogy az én helyemre ült, meg médiaórán én a terem egyik végébe, ő a másikba ül, és szerintem csak azért jön hirtelen oda ahol én vagyok, hogy engem lásson, bár ő azt mondja, hogy nem szeret ott ülni. De akkor tavaly jó volt neki az a hely? Most hirtelen rossz lett?!

Válaszát köszönöm: Viki.

Kedves Viki!

Bölcs dolog, ha megvárod, amíg félreérthetetlenül kezdeményez az osztálytársad, addig pedig élvezd a köztetek kialakult flörtölés minden pillanatát!

Üdvözlettel: Margó

Kedves Doktornő!

Van egy fiú aki eddig csak nagyon etszett. Nyáron jártunk is de annak vége lett. Most újra tetszett és perpill járunk is. Csók volt már. Én most 13 éves vagyok ő 15. A városban ahol élek nem nagyon szeretik a felnőttek, mivel apja alkohol problémákkal küzd, de ő már nem velük és. Nevelőapja van. Anyja rendesen dolgozik, rendes emberek, mégis sokan nem szeretik őket. Anyámék sem, ezért vagy olyankor kell találkoznunk mikor barátnőimmel vagyok, vagy 1-1 délutáni foglalkozásom előtt, illetve után. Minden nap van foglalkzásom délután, sok mindenre járok. Nem szeretem ezt így, hogy titokban kell találkoznunk. Ettől fogva néha hauzdnom kell otthon mert nagyon szeretem ezt a fiút. Ebből adódóan itthon sok veszekedés van. Már-már néha addig elfajul a dolog hogy anyámék napokig hozzám se szólnak csak ételtadnak. Egyszer már próbálkoztam gyógyszerekkel, bevettem egy egész dobozt. Akkor a sürgősségin kötöttem ki. Az incidens után jobb lett a kapcsoltam anyámékkal de most nagyon-nagyon leromlott. Szinte minden nap alig akarok hazajönni. Általában sírva alszom el. Nem tudom mit tegyek!

Előre is köszönöm a segítségét!

Kedves Kérdező!

Mint tapasztaltad, a gyógyszer-túladagolás nem hoz megoldást a problémáidra, sem rövid, sem hosszútávon. Érdemes volna kideríteni, személy szerint a szüleidnek mi a gondja a fiúddal. Próbáld elmondani nekik, miért fontos neked ez a fiú, hátha megértik, és egy kicsivel jobban elfogadják. Ugyanakkor, Te is hallgasd meg nyitott füllel az ő érveiket, mert lehet, hogy a kettő között van valahol az igazság, amit megpróbálhattok közelíteni egymáshoz! Sok erőt hozzá!

Üdvözlettel: Margó