Beszélgetés terápia: főleg verbálisan, a betegség/probléma megbeszélésén, megértésén, elemzésén alapuló módszer. Lényege a tudatosítás: minél inkább átlátjuk és megértjük a lelki működési mechanizmusainkat, annál inkább képesek vagyunk változtatni rajtuk. Így, hasonló élethelyzetbe kerülve kivédhetjük az automatikus reagálási beidegződéseinket, és képessé válunk új, hatékonyabb módon viselkedni.

Relaxáció: célja a testi-lelki harmónia kialakítása ellazult állapotban. Kiválóan alkalmas szorongó páciensek stressz-mentesítésére. Nagyon jól kiegészíti a beszélgetésterápiát, ugyanakkor önálló módszerként is megállja a helyét.

Hipnoterápia: a hipnózis klinikai (pszichoterápiás) alkalmazását jelenti, a gyógyulás érdekében. Megváltozott tudatállapotban, a tudatalatti én-részekkel dolgozunk, ami segíti a problémák gyökereinek megismerését, megértését és feldolgozását. Mindig a páciens beleegyezésével, egyeztetés után történik. Az első hipnózis-foglalkozás előtt részletesen megbeszéljük a hozzá kötődő elvárásokat, reményeket, félelmeket, esetleges hiedelmeket (könyvekből, filmekből). A hipnoterápia jelentősen megnöveli a gyógyulás hatékonyságát, a terápiás időtartamot akár a felére is csökkentheti. Nem mindenki egyformán fogékony a hipnózisra, általában először tartunk egy próbahipnózist, amivel felmérjük a fogékonyságot (hipnabilitást). Mivel ez a módszer sokkal inkább a kölcsönös bizalmon alapul, mint bármelyik másik, az első találkozás alkalmával sosem kerül sor hipnózisra, csak amikor kialakul a terápia folyamán a kölcsönös elfogadás. A hipnoterápia egy kevésbé ismert formája az aktív-éber hipnózis, amikor az izomaktivitás fokozásával jutunk az elmélyült tudatállapotba, például szobabicikli tekerése segítségével.

Rövid távú fókusz terápia: 1-20 alkalommal tartó foglalkozás sorozat, ahol a fókuszt az aktuális központi problematikára helyezzük, azok összefüggéseit keressük.

Hosszú távú feltáró terápia: ebben az esetben megkeressük a betegségek/problémák mélyen gyökerező okait, és arra törekszünk, hogy a múlt tapasztalatait hatékonyan beépítsük a jelen és jövő alakításába. Néhány hónaptól több évig is eltarthat, attól függően, milyen régóta húzódnak a panaszok (pl. gyermekkora óta szorong), illetve mennyire együttműködő a páciens a terápiában (pl. az esetleges „otthoni feladatok” elvégzése).