Czégényi Margit pszichológus

 

Tudta-e?

• A szociális szorongás gyakran társul depresszióval.

• A különböző szorongásos kórképek egymással is kombinálódhatnak. (például a pánikzavar agorafóbiával és/vagy szociális fóbiával)

• Hazai mintán végzett vizsgálatok szerint az emberek 6-7%-a szenved szociális fóbiától.

A szociális fóbia több mint egy egyszerű szégyenlősség vagy gátlásosság, amit mások jelenlétében érzünk. Nem tévesztendő össze a mizantrópiával sem. A mizantróp olyan emberkerülő személy, aki gyűlöli vagy megveti az embertársait.

A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) szigorú kritériumokhoz köti a diagnózist, amelyeket az alábbiakban ismertetek. Előtte viszont érdemes tisztáznunk a fóbia szó jelentését. A fóbia olyan szorongás, amely egy jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetben alakul ki. Ezeket a helyzeteket az érintett személyek félelemmel vészelik át és minden áron próbálják elkerülni. Heves szívverés, kifejezett gyengeség, a gyakran másodlagosan kialakuló halálfélelem, megőrüléstől- vagy kontrollvesztéstől való félelem a kísérő tünetei. Nem szükséges a konkrét, félelmet kiváltó szituációba kerülni, elegendő a fóbiát okozó helyzetre gondolni, hogy a szorongás tünetei aktiválódjanak. Sokféle fóbia létezik, a pókfóbiától kezdve a liftfóbián át az autóvezetési fóbiáig.

A szociális fóbiától szenvedő személyek a szociális/közösségi helyzeteket kerülik, amely mögött az alacsony önértékelés és a kritikától való félelem húzódik meg. Társas helyzetekben könnyen elpirulnak; kézremegés, hányinger vagy akár vizelettartási nehézség is jelentkezhet. Ezek a tünetek a betegség másodlagos megnyilvánulásai, de olyan kínzóak lehetnek, hogy az érintettek ezeket tekinthetik az alapvető problémának, és nem a megmérettetéstől való félelmet.


A BNO-10 a következő kritériumokhoz köti a diagnózis felállítását:

• Észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális helyzetben, ahol más emberek figyelmének van kitéve (pl. felelés, vizsgázás, munkahelyi beszámoló megtartása, stb.). Ezekben a szituációkban attól fél az érintett, hogy a viselkedése, vagy a szorongás jelei miatt zavarba jön, vagy akár megalázó helyzetbe kerül.

• A fent említett helyzetbe kerülés majdnem minden esetben azonnali szorongásos választ provokál, pánikroham formájában.

• A személy felismeri, hogy a félelme túlzott vagy ésszerűtlen.

• Ezeket a félelmet kiváltó helyzeteket elkerüli, vagy intenzív szorongással /szenvedéssel éli meg.

• Ezekben a helyzetekben az előrevetített szorongás és az elkerülő viselkedés jelentősen kihat a szokványos napi tevékenységre, a tanulmányi- vagy munkateljesítményre, a társas aktivitásra és kapcsolatokra.

Senki sem születik úgy, hogy elrendeltetés-szerűen szociális fóbiától szenved. A kialakulása többnyire arra vezethető vissza, hogy a személy élete valamely pontján olyan társasági helyzetbe/helyzetekbe került, amelyben kínosan érezte magát, úgy érezte megszégyenült. Ez a kínos, vagy akár megsemmisítő érzés összekapcsolódik a kellemetlen helyzettel, és elindul az ördögi kör. Legközelebb ugyanabba /vagy hasonló/ helyzetbe kerülve már előrevetíti a kritika és kudarc lehetőségét, és egyfajta bénultsággal éli át. Érthető módon könnyebb elkerülni ezeket a helyzeteket a továbbiakban, mint szembenézni velük, és legyőzni őket. Pedig lehetséges! Mivel ez egy rosszul kondicionált tanulási folyamat, vissza lehet fordítani. Vannak olyan pszichoterápiás módszerek, amelyek segítik a szociális (és egyéb) fóbiák legyőzését, és a mögöttük álló félelmek korrigálását (pl. önértékelési vagy megmérettetési félelmek).

Láthatjuk, a szociális fóbia milyen nagymértékben kihat az életminőségre, az élettér jelentős beszűkülését eredményezve. Miért ne változtatna rajta, ha van rá lehetősége?!


Ha van olyan tapasztalata a szociális fóbiával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!