Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérései szerint az Európai Unió felnőtt lakosságának 52%-a túlsúlyos vagy elhízott. Hazánkban a felnőttek 28,35%-a az elhízott övezetbe tartozik, ami enyhén a nők irányába mozdul el: a nők 30,4 %-a, a férfiak 26,3 %-a tartozik ide.

A testtömeg-index (Body Mass Index, BMI) a testsúly ellenőrzésére használt mérőszám, amelynek egyik alkotója a testsúly, a másik a testmagasság. Kiszámítása: testsúly kilogramm/testmagasság méterben mért négyzete.




Testtömeg-index
zónái:
Kórosan
sovány
Sovány Normál Túlsúlyos Elhízott
Értékek:
(kg/m²)
17,5 alatt 17,5-18,4 18,5-24,9 25-29,9 30 fölött



Koronként és kultúránként változik, hogy a kerekded formák vagy a vékony testalkat minősül szépnek. Napjainkban a karcsúság-ideál vált a követendő normává, ami azt eredményezi, hogy a normál BMI tartományba tartozó emberek közül is sokan kövérnek érzik magukat. Legtöbb esetben nagyon szubjektív alapokon nyugszik, hogy ki mit tart kövérnek, ezért nem csak a túlsúlyos vagy elhízott emberek fogyókúráznak, hanem sokszor az átlagosnak vagy esztétikusnak tekinthető emberek is igyekeznek megszabadulni a fölöslegesnek vélt kilóktól, hogy jobb formába hozzák magukat.


A BMI alapján mérhető túlsúlyosság és elhízottság minden esetben indokolttá teszi a súlycsökkentést, hisz a túlsúly és az elhízás növeli a valószínűségét a szív- és érrendszeri betegségeknek, a 2-es típusú cukorbetegségnek, az ortopédiai és reumatológiai betegségeknek, a mentális- (szorongás, depresszió) és az önértékelési problémáknak, gyermekkorban az iskolai alulteljesítésnek. Arról nem is beszélve, hogy a WHO statisztikái szerint a túlsúlyos gyermekek 60%-a felnőtt korában is túlsúlyossággal küzd.



Miért hízunk meg?

Elhízást eredményezhetnek genetikai és hormonális betegségek, szteroidos kezelések mellékhatásai, rossz táplálkozási szokások, mozgásszegény életmód, akaraterő és motiváció hiánya. A kiváltó tényezők egy részére kisebb a ráhatásunk, ugyanakkor az életvitellel összefüggő faktorokat, mint a testedzés, valamint az elfogyasztott étel mennyisége és minősége, tudjuk befolyásolni, és ez a kezünkbe adja a kulcsot a súlycsökkentéshez.



Hogyan kerülhetjük el a jojó-effektust?

A válasz a helyes célkitűzésben és a motivációnk fenntartásában keresendő. A rövid távú sikerről sajnos le kell mondanunk, ha tartós eredményt szeretnénk elérni. Reális súlycsökkentésnek a jelenlegi súlyunk 5-10%-os csökkenése tekinthető, havonta maximum 2 kg-os fogyás mellett. Ez heti fél kg mínuszt jelent, ami nem terheli meg a szervezetünket. Apró, de biztos lépésekkel haladhatunk így a kitűzött cél felé. Ez értelemszerűen kizárja a drasztikus ételmegvonást, és mértékletességet kíván. Így a súlyunk és az önuralmuk kéz a kézben halad, együtt formálódik. Az ily módon elért új formánk sikere után sem érdemes nyugodtan hátradőlnünk, és fék nélkül étkeznünk, mert az évi 1-2 kg-os alattomos súlygyarapodás pár éven belül ismét fogókúrára késztethet, ha nem válik a mindennapi életünk részévé az egészséges táplálkozás és az aktív, mozgástudatos életvitel.



Magunknak akarunk tetszeni vagy másoknak?

Julian Rotter amerikai pszichológus nevéhez fűződik a külső és belső kontrollos attitűd fogalma. A külső kontrollos ember jelentős mértékben függ a külvilág véleményétől, előrébb helyezi mások nézeteit a saját tapasztalatainál, önmagát mindig másokhoz viszonyítja, így könnyen befolyásolhatóvá válik. Ezzel szemben a belső kontrollos személy érzékeli és meghallgatja mások véleményét, de azt csak támpontnak tekinti, amit megfontolás után vagy elfogad, vagy elvet. Így a fogyás motivációja az esztétikai dimenzió mentén megoszlik: a külső kontrollos személy, ha nem is érzi magát túlsúlyosnak, de időnként olyan visszajelzést kap, hogy fogynia kellene, nagy valószínűséggel elkezd intenzívebben sportolni vagy diétázni, hogy megfeleljen az elvárásoknak. A belső kontrollos személy pedig akkor kezd fogyókúrába, ha kezdi rosszul érezni magát a bőrében, függetlenül a külső visszajelzésektől.

Túlzottan leegyszerűsítő lenne azt gondolni, hogy csak a szépség határozza meg a fogyás vágyát, ehhez társulhatnak egészségügyi problémák, orvosi javaslatok, mozgási nehézségek és egyéb szempontok is. Idősebb korban egy kis pocak, szélesebb csípők elfogadottabbak, bár egészségügyi szempontból továbbra sem ajánlott a túlsúlyosság, de az esztétikai tényezők már kevésbé hangsúlyosak. A tetszeni akarás ösztönző ereje visszaszorul.

A testképünk szerves részét képezi az énképünknek, ezért nehéz elfogadnunk a testünk hírtelen megváltozását. Lassú, fokozatos változás esetén van időnk hozzászokni, beépíteni az énképünkbe, ezért nem érint olyan lesújtóan; vagy megpróbálunk tenni ellene, ha képtelenek vagyunk megbarátkozni az új megjelenésünkkel. Ugyanakkor, vannak olyan korszakok életünk során, amikor a szervezetünk hormonális áthangolódása miatt gyorsan, feltűnően változnak meg a testarányaink, ilyen a serdülőkor, a várandósság ideje, a klimax időszaka, amit nehezen élünk meg. A várandósság magában hordozza a társadalmi elismertséget és támogatottságot, ezért pozitív kicsengést kap, illetve az állapot átmeneti jellege segíti a nagy testi változás elfogadását. Ez a támogatottság nagyjából a szoptatás végéig tart, utána már nem ad felmentést a súlygyarapodásra.


Pszichológiai módszerek, ötletek a fogyáshoz

A testedzésre és táplálkozásra odafigyelés mellett pszichológiai eszközöket is használhatunk a fogyás segítésére. Ilyenek lehetnek:

  • 1. Imaginációs módszerek: például hipnózis, agykontroll, melyek a motiváció fenntartását, a cél szem előtt tartását segítik. Vizualizálják önmagukat a vágyott formájukban, a hozzá tartozó érzésekkel, ami pozitív megerősítést ad a cél eléréséhez és megtartásához.
  • 2. Fénykép-módszer: keressünk egy olyan fotót, amin tetszünk magunknak, ahogy szeretnénk kinézni. Tegyük látható helyre, például a konyhában a hűtőszekrényre, és amikor nyúlnánk a csokoládé, kóla és egyéb kalóriadús, fölösleges étel-ital után, vessünk egy pillantást a fényképre, a célra, amit szeretnénk elérni, és inkább együnk meg egy almát.
  • 3. Naplóvezetés: van, akinek az segít, ha látja maga előtt leírva, akár diagramon ábrázolva a változás folyamatát, ez erőt ad a folytatáshoz. Itt rögzíthetjük az aktuális súlyunkat, az elfogyasztott napi táplálék mennyiségét és minőségét, a napi mozgás mennyiségét, mindezek hatását a közérzetünkre. Segítség lehet a külső kontrollos személyeknek is, hogy a külső visszacsatolásra várás helyett elkezdjék önmagukat megfigyelni és szabályozni.
  • 4. Csoportos módszerek: a hasonló helyzetben lévő emberek közössége húzóerőt jelent, egymás biztatása, új, hatékony étkezési és mozgási stratégiák megtanulása segít túljutni a holtponton, amikor magunktól már feladnánk a harcot a pluszsúlyok ellen.


Ha van olyan tapasztalata a testsúlycsökkentéssel kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

Vissza az Érdekes témákhoz