Czégényi Margit pszichológus

A kaliforniai Palo Alto-i kommunikációs iskola szerint lehetetlen nem kommunikálni. Szavainknak, cselekedeteinknek és azok hiányának, a hallgatásnak és a passzivitásnak is üzenetértéke van: akarva – nem akarva befolyásolunk vele másokat, ők pedig képtelenek nem reagálni ezekre az üzenetekre.
Vagyis nem csak az átgondolt és szándékos kommunikációval közlünk, sőt, a témában végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nonverbális, automatikus üzenetek sokszor nagyobb erővel hatnak, mint a kimondott szavak. Képzeljünk el egy jelenetet, ahol a feleség megkérdezi a férjét: „Csinosan áll rajtam ez a ruha?”, amire egy erőltetett mosoly kíséretében érkezik a válasz: „Aha…nagyon jó...” Minek fog hinni a feleség, az igenlő válasznak vagy az akadozó feleletnek a torz mosollyal? Ha a hallott szavak és a hozzájuk kapcsolódó gesztusok nincsenek összhangban, általában megérezzük, hogy nem őszinte a válasz, még ha nem is tudjuk mindig megindokolni, hogy miért gondoljuk úgy.
Vannak, akik úgy vélik, ösztönösen ráéreznek, ha nem az igazat mondják nekik, mások pedig szándékosan fejlesztik magukban tökélyre a gesztusok árulkodó jeleinek dekódolását. Ez az emberismeretük fontos eszközévé válhat úgy a magánéletben, mint az üzleti világban.


A szavak nélküli kommunikációnak létezik egy másik igen gyakran használt változata is, a passzív-agresszív kommunikáció. Ehhez folyamodik az az illető, aki folyton késik, nem tartja tiszteletben mások idejét, vagy aki bár kedvesen, de következetesen elutasítja a többiek javaslatait, még a jó érvelések ellenére is, ezáltal tanúsítva folyamatos ellenállást. Bármit hall, mindig talál valami kivetnivalót a felvetéseket illetően. Jellemzően dühöt és/vagy frusztrációt vált ki a többi résztvevőből ez a típusú viselkedés, ezért feszültté válik a légkör.

Testi tünetekkel is lehet kommunikálni, különösen a pszichoszomatikus betegségek esetében. Ez a legkevésbé tudatos kommunikáció, ami a vegetatív (nem akaratlagosan működtetett) idegrendszer szabályozása alatt áll. Észrevehetjük akár magunkon, akár másokon, hogy a tüneteknek sokszor jól levezethető oka és/vagy rejtett célja van. Ilyen lehet a hirtelen fellépő fejfájás egy kényes helyzetben, vagy egy rossz hír hallatán, de akár krónikus gyomorfekély is kialakulhat szépen lassan emésztve magunkat egy vagy több problémán, amire nem találunk megoldást.

Azokban a családokban, amelyekben nem szokás beszélni a felmerülő nehézségekről, kiemelten jellemző, hogy gyakran betegszenek meg a családtagok, a tüneteknek pedig kommunikatív szerepe van. A betegségek szimbolikus értelmezéséről a 2014 augusztusi Érdekes témában részletesebben írtam. Például a váratlanul jelentkező (nem vírusos) torokfájás esetén elgondolkodhatunk, mi az, ami bennünk rekedt, amit nem mondtunk ki, vagy éppenséggel túl bántóan közöltünk.


A tipikus pszichoszomatikus betegségek a következők:

• kardiovaszkuláris betegségek: pl. magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak

• gyomor-bélrendszer betegségei: pl. fekélyes vastagbélgyulladás, IBS, gyomor- és nyombél fekély, reflux

• táplálkozási zavarok: pl. anorexia- és bulimia nervosa

• légzőrendszeri betegségek: pl. asthma bronchiale

• nőgyógyászati betegségek: pl. premenstruális tünetcsoport, meddőség egy része

• bőrgyógyászati betegségek: pl. pikkelysömör (psoriasis)

• fájdalmak: tenziós fejfájás (nyomásszerű), migrén (erős, lüktető), alsó háti fájdalom szindróma.

Láthatjuk, mennyire szövevényes módon kommunikálunk, és ennek sokszor nem is vagyunk tudatában. Érdemes megfigyelnünk magunkat, a bejáratott kommunikációs csatornáinkat és stílusunkat, és ha szükségesnek érezzük, bátran próbáljunk ki új, hatékonyabb közlésmódokat. Ezáltal érthetőbbé válunk mások számára, ami javítja a kapcsolataink minőségét és még a testi-lelki betegségek egy részétől is megóv.

Ha van olyan tapasztalata az aktuális témával kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

Vissza az Érdekes témákhoz