Czégényi Margit pszichológus

Gerald Caplan krízis-definíciója szerint akkor beszélünk krízisállapotról, ha olyan szituációban találjuk magunkat, amelyben képtelenek vagyunk a lélektani egyensúlyunkat veszélyeztető helyzettel szembenézni, ugyanakkor azt sem elkerülni, sem megoldani nem tudjuk a szokásos problémamegoldó eszközeinkkel. Vagyis, már rögtön az elején elakadunk a helyzet megoldásával, úgy érezzük magunkat, mint aki csapdába esett, és nem látja a menekülési útvonalat.


A kríziseknek két nagy csoportja létezik Eric Erikson felosztása alapján:

1. Természetes fejlődési krízisek, amelyek várhatóak, lehet rájuk számítani. Ilyenek az életkorból/életszakaszból adódó kritikus periódusok (például pubertáskor, életközépi krízis, menopauza), és az életciklus-váltások (pl. elkerülés otthonról a középiskola/egyetem elkezdése miatt, első munkahely, házasságkötés, gyermekszületés, nyugdíjazás, stb.)

2. Váratlan, hirtelen megjelenő életesemények (akcidentális krízisek), érzelmileg veszélyes szituációk, veszteségek. Ilyen lehet a szakítás, válás, munkahelyvesztés, egzisztenciális zuhanás, baleset, katasztrófa, haláleset, vetélés, súlyos betegség, döntési krízis, stb. Ide sorolható a modern korunk krízishelyzete, a „coming out” is, azaz a bármilyen értelemben vett másság felvállalása.

A két krízistípus között lehet átfedés, illetve a veszteségek halmozódhatnak. Ebben az esetben kiemelten veszélyeztetett állapotról beszélünk.

A krízisállapot jellemzői

Milyen tünetekből ismerjük fel, hogy akár mi magunk, akár a környezetünkben lévő emberek krízisállapotban vannak? A következő jelek árulkodóak lehetnek:

• beszűkült tudatállapot
• mozgásos nyugtalanság
• szorongásos tünetek
• alvászavar
• hangulatzavar
• a jövőképe megszűnik – nem látja a jó folytatás lehetőségét
• reménytelenségérzés
• alacsony hatásfokú munkavégzés
• a problémamegoldó képességek gyengülnek
• befelé fordulás
• regresszívvé válik (már túlhaladott vagy gyermekibb módon viselkedik)
• fokozottan befolyásolható – kívülről várja a megoldást
• kapaszkodik az emberek véleményébe.

A legkritikusabb állapot általában 4-6 hét alatt spontán módon lezajlik (Lydia Rapoport), de előfordulnak elhúzódó krízisek is, amivel már érdemes szakemberhez fordulni. A krízisnek jól körülírható dinamikája van:

1. fázis: tagadás, elhárítás. Érzelmi szinten a bénultság, a valóság elutasítása, a szenvedés és a düh jellemzi. „Biztos csak egy rossz álom, amiből egyszer felébredek!”, „Velem ilyen nem történhet meg!”

2. fázis: erőmobilizáció. Realizáljuk, mit tudunk tenni? Ezt a szakaszt közöny, reménytelenség, kétségbeesés vagy akár testi panaszok is kísérhetik.

3. fázis: integráció. Optimális esetben sikerül jó megoldásokat találni, megszűnnek a panaszok és helyreáll az egyensúly.


Azonban ha a problémamegoldó repertoárunk idő előtt kimerül, rossz megoldások születhetnek:

• rossz kompromisszum, például adaptáció a korábban elfogadhatatlan élethelyzethez, mely értékeivel nem tudunk azonosulni, épp ezért bármikor kiújulhat a krízisállapot (pl. látszólag beletörődünk, hogy a társunk megcsal, de igazából nem változik a megcsalás ténye).

• álmegoldás, mint az italozás, gyógyszerfüggőség, pszichoszomatikus betegségek. Ezek ideig-óráig elfedik a fő problémánkat, de nem hoznak tartós és sikeres megoldást.

• összeomlás. Ez a lehető legrosszabb kimenet.

 

Hogyan támogassuk a krízisben lévő embereket?

A helyzet/veszteség típusától is függ, hogy ki milyen támogatást igényel, illetve képes elfogadni. A segítséget mindig nagy empátiával érdemes nyújtanunk, hogy az érintett személy érezze, ott vagyunk vele/mellette, de semmiképp sem szeretnénk ráerőltetni olyasmit, amit nem szeretne tenni vagy elfogadni.

A következő módokon nyújthatunk segítséget:

• a veszteség feldolgozásban (pl. beszélgetünk vele, ha igényli)

• gyász esetén a gyászolás rítusaiban (elkísérhetjük időnként a temetőbe, együtt imádkozhatunk vele, közösen égethetünk gyertyát az elhunyt lelki üdvösségéért, stb.)

• erőforrások aktiválása, pl. alkotó tevékenységekhez visszatérés

• reintegrálás a kapcsolati hálózatokba, klubokba, közösségekbe, sporttevékenységbe, amennyiben eltávolodott ezektől

• segítés a saját mulasztások és hibák felismerésében, a változás szükségességének belátásában. Ez különösen nagy beleélő képességet igényel.

• reális döntési szükségletek felismerésének támogatása (pl. új munka keresése, elköltözés, visszaköltözés, továbbképzés elkezdése, stb.)

Ha van olyan tapasztalata a krízishelyzetekkel kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza az Érdekes témákhoz