A szimpátia kialakulását vizsgáló kutatások kimutatták, hogy az első néhány másodpercben eldől, hogy valakit vonzónak találunk-e. Ránézünk, és már érezzük, hogy szeretnénk-e jobban megismerni, vagy sem. Vannak olykor kivételek, amikor, lassan, hónapok-évek alatt alakul ki a szimpátia, azáltal, hogy megismerjük a másikat, és pont azért szeretjük meg. Mégis, jellemzőbb, hogy az első /jó vagy rossz/ benyomás alapján vonunk le gyors következtetéseket és hozunk döntéseket, ami megpecsételi az ismerkedés további sorsát.

Ezek értelmében elgondolkodtató, melyek lehetnek azok a rejtett, belső mélylélektani igények és tudatalatti szükségletek, amelyek mentén egymásra találhat egy férfi és egy nő, vagy homoerotikus vonzalmak esetén két azonos nemű ember? Mitől lesz számunkra kívánatos a másik fél? Ha utánanézünk, a pszichológia nagymestereinek mi a véleménye erről, a következő elképzelésekre bukkanunk:




1. Lélektani hasonlóság

Már Arisztotelész is megállapította, hogy hasonló a hasonlót keresi. A pszichoanalitikus elméletek szerint is alapvetően azokhoz vonzódunk, akik hasonlítanak a prototipikus személyiségünkhöz, és a gyermekkorunk családi őskörnyezetét idézik fel bennünk, vagyis azt a légkört, hangulatot, érzést nyújtják számunkra, amelyben otthonosan mozgunk.

Sigmund Freud szerint olyan partnert keresünk, akihez hasonlítani szeretnénk, vagy akit magunkhoz hasonlóvá szeretnénk tenni. Egy másik lehetőséget is felvet: olyan társat választunk, akitől védelmet, energiát remélünk, mert mi nem rendelkezünk ezzel.

Carl Gustav Jung okfejtése szerint minden nő tudatalattijában benne lakozik a férfi megszemélyesítője, az animusz, melynek karakterét az apa formálja. Ugyanúgy, a férfi pszichének is van feminin megszemélyesítője, az anima, melynek karakterét az anya formálja. Jung szerint olyan partnereket keresünk, akik leginkább emlékeztetnek minket a bennünk meglévő animuszra/animára. Szerinte a férfiakban általában egy nő képe él, a nőkben viszont a „férfiak” képe. A nők tudattalanja poligám, a tudata monogám, a férfiaknál ez fordítva van.

Fritz Heider kognitív elmélete is a hasonlóság elve mellett szól. Eszerint szeretjük a saját véleményünket és nézeteinket mások által megerősítve látni. A hozzánk hasonlóan gondolkodók nagyobb valószínűséggel okoznak nekünk jó érzést, azaz, nyújtanak pozitív megerősítést, amit összekapcsolunk a személlyel, ezért kedvelni fogjuk.



2. Egymást kiegészítő szükségletek

Megvan bennünk a vágy, hogy a partnerünk rendelkezzen a belőlünk hiányzó tulajdonságokkal. Az ismerkedési fázisban különlegesnek és izgalmasnak tarthatjuk, ha a választottunk nagyon más, mint mi. A különbözőségek akkor kezdenek problémát okozni, ha a kezdeti extázis után, a közös nevező hiányában akadályozzák a közös programok létrejöttét és az együttes jövő tervezését.



3. Kapcsolatból származó nyereség

Ez elég rosszul hangzik, ha önzetlen párkapcsolatról beszélünk, ugye? Azt a kérdést veti fel, hogy milyen örömöket, jutalmakat remélhetünk a kapcsolattól, és milyen erőfeszítéseket és költségeket kell eszközölnünk érte? Ha úgy érezzük, felborul az adok-kapok egyensúlya, az akár a kötődésünk gyengülését is eredményezheti, becsapottnak, kihasználtnak érezhetjük magunkat.



4. Egyéb szempontok

A párválasztásnak léteznek prózai és tudatos szempontjai is, mint a térbeli közelség: lehetőleg közel lakjon hozzánk, szomszédos kerületben, vagy legalább egyazon településen, hogy gyakran találkozhassunk.
Ugyanúgy felmerülhet, hogy hasonló családi háttere, vallása, szociális státusza vagy anyagi helyzete legyen, mint nekünk, bár az általában elfogadhatóbb a felek számára, ha a férfi pozíciója magasabb, mint a nőé. A nők ösztönösen keresik a férfiakban azokat a tulajdonságokat és adottságokat, amelyekre felnézhetnek, amelyek erőt és biztonságot sugároznak. Az evolúciós megközelítés szerint a párválasztás célja az emberi faj fenntartásának biztosítása. Ennek megfelelően a nőkből azok a férfiak váltják ki a vonzalmat, akik erősek, határozottak, vélhetően védelmet és biztonságot képesek nyújtani fizikai és egzisztenciális téren egyaránt, mind nekik, mind az utódoknak. A férfiak pedig ösztönösen azokhoz a nőkhöz vonzódnak, akik külső megjelenésükben a termékenység jegyeit hordozzák, azaz fiatalok, nőiesen csinosak, egészségesek.
Érdekes tendencia, hogy minél idősebb egy férfi, annál fiatalabb nőre vágyik, mintha ezáltal a saját fiatalságát kívánná ébren tartani.



A párválasztási célok megfogalmazásában megragadhatók a nemekre jellemző eltérések. A nők legtöbbször távlatokban gondolkodnak a kapcsolat elejétől fogva. Szinte végigpörgetik magukban, milyen lenne a közös életük a kiszemelt férfival, fantáziálnak, milyen apa válna belőle. A férfiak a jelenre összpontosítanak, arra, hogy az adott találkozón jól érezzék magukat. Ha az jól sikerült, jöhet a következő találkozó, és így tovább, míg a sok kellemes pillanat összeáll egy folyamattá, ahol egyre inkább megjelennek az érzelmi szálak is.

Láthatjuk, sok tényezőtől függ, hogy kit választunk társnak, mint a vágyaink, szükségleteink, az érzelmi, intellektuális és pszichoszexuális érettségünk, vagyis tükrözi az egész személyiségünk fejlettségi állapotát. Szilágyi Vilmos, a párkapcsolati kutatások hazai úttörője, a párválasztási érettség egyik fő jellemzőjeként azt a képességünket fogalmazza meg, hogy a személyiségünkhöz illő partnert találjunk, és vele kölcsönösen kielégítő intim kapcsolatban tudjunk élni. Ehhez hozzájárul az önmagunkról alkotott képünk, az önértékelésünk, az ideálunk, az önmagunkra és másokra vonatkozó elvárásaink rendszere.

Testünk és lelkünk működése nem választható el egymástól, úgy jó, ha összhangban vannak. A vonzalmainkhoz a tüzet, a gyújtóanyagot a szerelmi hormonjaink szolgáltatják, a feniletilamin, oxitocin, szerotonin, dopamin és endorfin megfelelő kombinációja. Ezek a hormonok általában 18 hónapig képesek fenntartani a szerelem mámorát, szerencsés esetben kitarthatnak 4-5 évig is. Onnan kezdve egyre nagyobb tudatosságra van szükségünk a kapcsolatunk fenntartása és ápolása tekintetében, mert amit kezdetben megtettek helyettünk a hormonjaink -biztosították a kábulatot-, azt később nekünk kell szinten tartanunk saját erőfeszítéseink árán.


Amennyiben szeretne jobban elmélyülni a témában, ajánlom figyelmébe korábbi cikkeimet a párkapcsolatokról:

  • Interpress Magazin, 2012. májusi szám, 70-75. oldal: „A szerelem a világháló fogságában

Ha van olyan tapasztalata a párválasztással kapcsolatban, amit megosztana ezen a fórumon, kérem, írja meg interaktív rovatunkban!

>>Vissza az Érdekes témákhoz